*1.rész - Kívánság

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket.

Reggel 6 óra, kelnem kell. Ismét egy szörnyű hétfő elé nézek. Utálok suliba járni, plusz még délutánonként dolgoznom is kell, hogy egy kis pénz keressek. Anya fizetése nem elég, nekem is tennem kell azért, hogy legyen itthon étel.Gyorsan kikeltem az ágyból, és a fürdőbe vonultam. Megmostam a fogam, és az arcom, majd pedig felöltöztem. Anya már nem volt itthon, mert ő 4-re jár dolgozni. Inkább mondanám úgy, hogy egyedül élek. Hisz, anya amikor felkelek már nincs itthon, amikor hazajövök a munkából már alszik. Nem tudunk beszélgetni, nem is tudja mennyi bajom van a suliban. Se barátnőm, se családom...senki nincs nekem. Egyedül vagyok, 17 évesen. De igaz, sokat köszönhetek anyának, felnevelt és próbál eltartani engem és magát is. Az iskolabusz 7-re ér a közeli megállóhoz, sietnem kell. Bepakoltam a könyveim a táskába, majd elindultam a buszmegállóba. Hamar kiértem, nem volt csak pár ember rajtam kívül. Hogy miért? Mert ez a város legszegényebb negyede, itt csak szegény családok élnek. Felszálltam a buszra. A drágalátos osztálytársaim máris elkezdtek mutogatni, meg röhögcsélni rajtam. Nem tudják milyen rosszul esik ez nekem. Sokszor kívánom azt, bárcsak ők lennének a helyembe, hogy megtudják, hogy milyen nehéz az életem. Nagyon sokat tanulok, ha van egy rövid kis szabadidőm a tankönyveket bújom. Igen, mondják rám, hogy stréber vagyok, ez nem igaz, csak én tudom mit akarok elérni az életemben. Biztos jövőt szeretnék magamnak. De van egy álmom: énekesnő szeretnék lenni. A tehetségem megvan hozzá, bár ezt nem tudja senki. Minden este elalvás előtt, azt kívánom bárcsak teljesülne az álmom. Tudom ilyesmi nem létezik, de én szeretném ha teljesülne. Megérkeztünk a suliba, egy ördögi nap, de ma szerencsére csak 4 órám van a suliban, utána pedig dolgoznom kell. Leültem a terembe, a helyemre, ami a tanári asztal előtti első pad. Mindig itt ülök, valamiért szeretek elől ülni. Egyedül ülök, mily' meglepő módon, de nem bánom. Elvileg én vagyok a tanárok "kis kedvence", de ez minden olyan tanulóra mondják aki kitűnő. Csak nem a szemébe és ez a baj, a háta mögött könnyebb kibeszélni az embert. Matek óra az első óránk. Igen nehéz tantárgy, de nekem valamiért megy. Éppen a szögfüggvényeket tanuljuk. A tanárnő felírt egy példát a táblára.
- Miss Clark, megoldaná nekünk ezt a példát? - mosolygott rám
- Igen, tanárnő. - mondtam, majd a krétáért mentem, és elkezdem megoldani a feladatot.
A tanárnő végig mellettem állt amíg csináltam a feladatot.
- Kiváló Natalie. - mosolygott rám - Leülhet. Ma is megúsztátok a dolgozatot, hála Natalie-nak.
Én nem bántam volna ha dolgozatot írunk, és tudom, hogy ezt a többiek még megköszönni sem fogják nekem. Tudom, hogy ők sosem segítenének nekem semmiben.  Hamar eltelt a 45 perces óra, és ki is csöngettek. Második óra következik, egy másik terembe kell átmennie az osztálynak. Angol óránk lesz.
Szódolgozatot írunk. Ami gyerekjáték számomra. Nekem olyan az agyam, mint a szivacs, magába szív mindent. Szerencsémre.

***

Végeztem a suliban, mehetek dolgozni. Egy kis kávázóban dolgozom pincérnőként. Napi 4 órát. Mindig olyan lassan telik el az idő. Mindig az órát nézem, szeretnék már otthon lenni. Olyan délután 5 felé kinéztem az ablakon, láttam, hogy jön a viharfelhő. Majd a TV-ben bemondták, hogy óriási vihar lesz. Hogy fogok hazamenni? Egy bő félóra után, már dörgött, villámlott odakint. A kávézó megtelt, az emberek az utcáról bejöttek az eső miatt. Nekem letelt a munkaidőm, mondtam a főnökömnek, hogy indulok haza. 

- Ilyen viharban akarsz hazamenni? - kérdezte

- Muszáj, holnap mennem kell suliba reggel. 

- Figyelj! Rábízom a kávézót Zoey-ra, és hazaviszlek. Rendben? - nézett rám komolyan

- Rendben, köszönöm. 

Egy bő 15 perc múlva, már a kocsijában ültünk, és hazafelé tartottunk. Leparkolt a házunk előtt.

- Köszönöm. - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból

Gyorsan befutottam a házba, levettem a vizes ruháim, és a fürdőbe mentem. Mire végeztem a fürdéssel elállt odakint az eső, és a Hold fénye világított be az ablakon. Gyönyörű volt. Odaálltam az ablakba, lehunytam a szemem, és kívántam. 

- Bárcsak teljesülne az álmom. Soha többé nem kérnék semmit. Híres énekesnő szeretnék lenni. - suttogtam magam elé

Még ott álltam egy ideig az ablak előtt. Majd lefeküdtem aludni. Hamar az álmok világába kerültem, abba a világba, amit én valóságnak szeretnék.

*Prológus

Sziasztok! Ugy döntöttem, hogy egy új történetbe kezdek bele. Ma elhoztam nektek a prológust. Remélem tetszeni fog. Várom a kommenteket.

A történet Natalie Clark nevű lányról fog szólni. Natalie egy szegény családból származik. Az édesapja ott hagyta őket mikor Nat megszületett. Ezek után az édesanyja egyedül nevelte. Natalie már 17 éves, zárkózott lány, nem szeret megnyílni senkinek. Fél attól hogyha elmondaná az élettörténetét, őt megvetnék ezért. Jelenleg 10.osztályos, kitűnő tanuló. Osztálytársai ezért kiközösítették. Natalie egyedül érzi magát. Egy dologban különbözik az osztálytársaitól: gyönyörű hangja van. Persze ezt senkinek nem mondta el, nem akarja, hogy még ezért is piszkálják. Egy álma van, hogy híres énekesnő legyen. Meg szeretné hálálni édesanyjának, hogy egyedül felnevelte őt, és nem adta állami gondozásba. Natalie élete egy nap azonban teljes fordulatot vesz. Egy kívánság, egy álom, valóra válik.