*3.rész - Emlékszem

Sziasztok! Köszönöm, az előző részhez érkező megjegyzéseket. Nagyon jól esnek. De most itt az újabb rész. Jó olvasást!
Kinyitottam a szemeim. Körülnéztem, a szobában ahol voltam. Minden fehét volt. Ez egy korházi szoba. A fejem pedig fáj. De mi történt? Emlékszem mindenre, kivéve a tegnapi napra. De mi történt tegnap? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, mikor elvettem a telefonom a kis asztalkáról ami az ágyam mellett állt, és megnéztem az időt és a dátumot. Ekkor Catherine jött be a szobába, aki a menedzserem.
- Jóreggelt! - köszöntött - Jól érzed magad?
- Köszönöm jól. - mondtam - Nem emlékszem semmire tegnapról. Kiesett egy nap. - vázoltam fel - Elmondanád mi volt tegnap?
- Semmi érdekes. - nézett a szemembe - Vagyis, olyan furcsa voltál, mintha nem is ismernél. Mintha nem is tudnád, hogy hol vagy.
- Mikor mehetek haza? - tettem fel a kérdést
- Az orvos azt mondta, hogy ha rendben érzed magad, akkor akár ma is. - mosolygott
- Natalie! - szaladt be a szobába Kimmy, majd megölelt - Ugye jól vagy?
-Akkor én most kimegyek! - nézett ránk Cat
- Persze. - mosolyogtam rá
Kimmy kiskorom óta a legjobb barátnőm. Szinte együtt nőttünk fel. - A kórház előtt megrohamoztak a paparazzik. - nevetett - Alig tudtam megszabadulni tőlünk.
- Hogy fogok akkor én kijutni? - nevettem
- Nyugi. Majdcsak elmennek. - mondta, majd leült az ágy melletti székre
- Nagyon kitartóak tudnak lenni.
- Ezzel tisztában vagyok. - mondtam, majd Cat jött be az ajtón
- Drágám, gyere mehetünk. - szólt majd indultam is felé - Megkapjuk a zárójelentést és mehetünk is haza.
- Ez jó hír! - mondta Kimmy boldogan
Odamentünk a pulthoz, és adták is a zárójelentést. Előre félek attól, hogy hogyan fogunk kijutni innen.
Tévedtem, hamar elértünk a kocsihoz és beszálltunk.
- Most haza megyünk? - kérdeztem
- Igen. Most lemondtam pár koncerted. - tájékoztatott - Pihenned kell!
- Orvosi utasítás! - mosolygott rám Kim
Ennyit beszéltettünk. A hátralévő időben bámultam ki az ablakon. Hamar megérkeztünk az óriási házhoz, ahol anyuval és a nevelőapámmal élek. Kiszálltam és futottam be a házba.
- Natalie! Ugye jól vagy? - ölelt meg anya
- Igen, persze. - mosolyogtam rá - Bemehetnék?
- Gyere. - engedett be -Köszönöm Caterine!
- Szívesen, tudod, hogy mennyire szeretem a lányod. - mosolygott rám Cat
- Kimmy itt alszol ma? - kérdeztem a barátnőm, miközben az emelek felé vettük az irányt
- Ha szeretnéd, persze. - mosolygott, miközben odaértünk a szobám ajtajához
- Na mi legyen a ma esti téma? - hasalt az ágyamra - Mondjuk, a fiúk?
- Az ami nekem sosem volt? - nevettem - Tudom, te tapasztalt vagy ebben a témában.
- De utállak. - nevetett velem
- Megvan még a pasid? - hasaltam mellé
- Nincs. - mondta - De neked keríteni kellene egyet.
- Nekem nincs időm ilyenekre. - váltottam komoly hangnemre - Tudod híres vagyok.
- Pont az az, híres vagy és nincs pasid. Én ezt nem értem Nat! Ez fura.

*2.rész - Új élet

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez írt kommenteket, és azokat amelyeket a csoportban kaptam. Nagyon jól esnek. Továbbra is várom őket. Na, de itt a rész! Jó olvasást!

Hirtelen felébredtem. Egy szobában ami nem az enyém. Biztosan csak álmodom, ez nem lehet valóság. Elkezdtem fel alá járkálni a szobában. Majd az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt. Uram isten ez Los Angeles.
- Tetszik? - kérdezte egy mögöttem álló nő
Hirtelen nem mertem megfordulni.
- Hogy aludtál Natalie? - tette fel immár második kérdését, de én csak tovább bámultam ki
- Kö...szönöm jól. - dadogtam
- Mi a gond? - tette a kezét a vállamra
Ez biztosan egy álom. Hírtelen megfordultam, egy 30 év körüli nővel találtam szemben magam.
- Ön kicsoda? - tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott
- Jaj, ne viccelődj már. - nevetett - A menedzsered és az énektanárod egy személyben.
Én csak bámultam rá.
- Most megyek. - köszönt el - Ne feledd 10-kor fellépésed van.
Nem válaszoltam. Csak vártam, hogy felébredjek. Megpillantottam egy újságot az asztalon. A címlapon ez állt: "Natalie Clark tegnap este ismét teltházas koncertet adott". Döbbenten álltam az újság felett.
- Ez az igazság! - hallottam egy hangot, majd megfordultam - Ez az új életed!
És akkor hirtelen megjelent előttem egy fehér ruhás nő. De nem is ember volt, mert szárnyai voltak.
- Ki vagy te? - tettem fel a kérdést
- Teljesítettem a kívánságod! Ez az új életed! Híres vagy. Híres énekes. Ez nem egy álom. - világosított fel
- Ez nem lehet, ilyen nem létezik! - ordítottam
- Én csak meghallgattam és teljesítettem a kívánságod.
- Nem, nem lehet. - ültem le az ágyra
- De igen is lehet. Sok sikert az új életedhez. Légy boldog! - mosolygott rám
- Várj egy percet! Jó, tegyük fel igaz amit mondasz, és nem kelek fel mindjárt.
- Nem fogsz. - szólt közbe
- De hogyan fogok emlékezni a személyekre és a történésekre ebből az életemből? - kérdeztem
- Írtál naplót, mióta 15 éves vagy naplót írsz. Ez segít majd neked. De mostmár mennem kell.
Ezek után eltűnt. Ezt nem hiszem el. Ilyen létezik? Ideje felfedeznem mindent az új életemben. Bementem a fürdőbe, beálltam a tükör elé. Nem az a szegény lány nézett rám vissza aki voltam. Nem az a lány aki iskola mellett dolgozott, hanem egy szupersztár. Megmostam az arcom, majd a fogaim. A pipere táskát is találtam a fürdőben, amiben annyi féle sminket találtam. Bevallom sosem festettem magam, tehát nem értek hozzá. De egy híresség mégsem mehet így utcára. Megpróbálkozok a sminkeléssel. Először kihúztam a szemem szemceruzával, majd tettem magamra egy kis szempillaspirált, a számra pedig egy kis szájfényt. Ez minden amit tenni tudtam. Kimentem vissza a szobába. Kellene valami ruha is. Kinyitottam a szekrényt, nem volt benne sok ruha. Persze ez nem a saját szobám. Kivettem egy fekete cicagatyát, és hozzá egy fehér trikót, meg egy farmer kabátot. Volt két pár cipő egy fekete magassarku, és egy fekete topánka. Én az utóbbi mellett döntöttem. Fogalmam sem volt most hová kellene mennem. Ránéztem az órára, fél 8 volt. A menedzserem azt mondta 10-kor koncertem van, úgyhogy biztosan értem jön. Leültem az ágyra, és gondolkozni kezdtem. A csendet egy pittyenés zavarta meg. Telefon. De hol van? Elkezdtem keresni. Körübelül 5 perc után találtam meg a párna alatt. Egy Iphone5, húha. Egy üzenet volt, egy bizonyos Kimmy-től, azt sem tudom ki ő. Ez így nem lesz jó, nem ismerek senkit. Az üzenetben ez állt: "Drágám, mesélnem kell valamit. Mikor érsz rá?". Hát erre nem tudok mit válaszolni.
- Itt is vagyok! - jött be ismét a menedzser - Indulhatunk!
- Nem is tudom. Mi van ha nem tudom a dalt? Mi van ha elrontom?
- Ne beszélj hülyeségeket! - ült le mellém - Biztos vagyok benne, hogy olyan ügyes leszel mint tegnap.
- Persze, csak nem emlékszem rá. - motyogtam
- Tessék?
- Semmi.
- Akkor indulunk? - kérdezte
- Persze. - mondtam, majd magamhoz kaptam a telefonom és a táskám
Kimentünk a lifthez, majd éreztem, hogy nem vagyok jól. De nem szóltam, gondoltam majd elmúlik. Megérkezett a lift, beszálltunk. A 14.emeletről elég gyorsan leértünk. Kiszálltunk a fotósok azonnal megrohamoztak. Egyszer csak èreztem, hogy a lábaim elgyengültek, majd elsötétült minden.