*2.rész - Új élet

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez írt kommenteket, és azokat amelyeket a csoportban kaptam. Nagyon jól esnek. Továbbra is várom őket. Na, de itt a rész! Jó olvasást!

Hirtelen felébredtem. Egy szobában ami nem az enyém. Biztosan csak álmodom, ez nem lehet valóság. Elkezdtem fel alá járkálni a szobában. Majd az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt. Uram isten ez Los Angeles.
- Tetszik? - kérdezte egy mögöttem álló nő
Hirtelen nem mertem megfordulni.
- Hogy aludtál Natalie? - tette fel immár második kérdését, de én csak tovább bámultam ki
- Kö...szönöm jól. - dadogtam
- Mi a gond? - tette a kezét a vállamra
Ez biztosan egy álom. Hírtelen megfordultam, egy 30 év körüli nővel találtam szemben magam.
- Ön kicsoda? - tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott
- Jaj, ne viccelődj már. - nevetett - A menedzsered és az énektanárod egy személyben.
Én csak bámultam rá.
- Most megyek. - köszönt el - Ne feledd 10-kor fellépésed van.
Nem válaszoltam. Csak vártam, hogy felébredjek. Megpillantottam egy újságot az asztalon. A címlapon ez állt: "Natalie Clark tegnap este ismét teltházas koncertet adott". Döbbenten álltam az újság felett.
- Ez az igazság! - hallottam egy hangot, majd megfordultam - Ez az új életed!
És akkor hirtelen megjelent előttem egy fehér ruhás nő. De nem is ember volt, mert szárnyai voltak.
- Ki vagy te? - tettem fel a kérdést
- Teljesítettem a kívánságod! Ez az új életed! Híres vagy. Híres énekes. Ez nem egy álom. - világosított fel
- Ez nem lehet, ilyen nem létezik! - ordítottam
- Én csak meghallgattam és teljesítettem a kívánságod.
- Nem, nem lehet. - ültem le az ágyra
- De igen is lehet. Sok sikert az új életedhez. Légy boldog! - mosolygott rám
- Várj egy percet! Jó, tegyük fel igaz amit mondasz, és nem kelek fel mindjárt.
- Nem fogsz. - szólt közbe
- De hogyan fogok emlékezni a személyekre és a történésekre ebből az életemből? - kérdeztem
- Írtál naplót, mióta 15 éves vagy naplót írsz. Ez segít majd neked. De mostmár mennem kell.
Ezek után eltűnt. Ezt nem hiszem el. Ilyen létezik? Ideje felfedeznem mindent az új életemben. Bementem a fürdőbe, beálltam a tükör elé. Nem az a szegény lány nézett rám vissza aki voltam. Nem az a lány aki iskola mellett dolgozott, hanem egy szupersztár. Megmostam az arcom, majd a fogaim. A pipere táskát is találtam a fürdőben, amiben annyi féle sminket találtam. Bevallom sosem festettem magam, tehát nem értek hozzá. De egy híresség mégsem mehet így utcára. Megpróbálkozok a sminkeléssel. Először kihúztam a szemem szemceruzával, majd tettem magamra egy kis szempillaspirált, a számra pedig egy kis szájfényt. Ez minden amit tenni tudtam. Kimentem vissza a szobába. Kellene valami ruha is. Kinyitottam a szekrényt, nem volt benne sok ruha. Persze ez nem a saját szobám. Kivettem egy fekete cicagatyát, és hozzá egy fehér trikót, meg egy farmer kabátot. Volt két pár cipő egy fekete magassarku, és egy fekete topánka. Én az utóbbi mellett döntöttem. Fogalmam sem volt most hová kellene mennem. Ránéztem az órára, fél 8 volt. A menedzserem azt mondta 10-kor koncertem van, úgyhogy biztosan értem jön. Leültem az ágyra, és gondolkozni kezdtem. A csendet egy pittyenés zavarta meg. Telefon. De hol van? Elkezdtem keresni. Körübelül 5 perc után találtam meg a párna alatt. Egy Iphone5, húha. Egy üzenet volt, egy bizonyos Kimmy-től, azt sem tudom ki ő. Ez így nem lesz jó, nem ismerek senkit. Az üzenetben ez állt: "Drágám, mesélnem kell valamit. Mikor érsz rá?". Hát erre nem tudok mit válaszolni.
- Itt is vagyok! - jött be ismét a menedzser - Indulhatunk!
- Nem is tudom. Mi van ha nem tudom a dalt? Mi van ha elrontom?
- Ne beszélj hülyeségeket! - ült le mellém - Biztos vagyok benne, hogy olyan ügyes leszel mint tegnap.
- Persze, csak nem emlékszem rá. - motyogtam
- Tessék?
- Semmi.
- Akkor indulunk? - kérdezte
- Persze. - mondtam, majd magamhoz kaptam a telefonom és a táskám
Kimentünk a lifthez, majd éreztem, hogy nem vagyok jól. De nem szóltam, gondoltam majd elmúlik. Megérkezett a lift, beszálltunk. A 14.emeletről elég gyorsan leértünk. Kiszálltunk a fotósok azonnal megrohamoztak. Egyszer csak èreztem, hogy a lábaim elgyengültek, majd elsötétült minden.